Végre eljött a műtét napja. Reggel 7-re kellett érkezni éhgyomorral a kórházba, ahova már Anya is elkísért. A Sportkórházba elég bonyolult a bejutás, ezért egyszerűbbnek tartottam, ha még én tudom megmutatni az utat és nem kell félig kómás állapotban telefonon keresztül navigálni. Mikor beértem szinte azonnal megmutatták a szobámat, ahol már egy elég nagy csapat várt (csak az én ágyam volt szabad). Mindenkinek ugyanez volt a sérülése, kivéve egy srácot, akinek a hátsó keresztszalaga volt sérült. Kicsit féltem attól, hogy lesz a majd a kórteremben valami összecsavarozott fejű "Frankenstein", de szerencsémre itt nincs is ilyen betegellátás. Az azért elég kellemetlen, ha más látványától nem tudsz jót aludni vagy azért nem jönnek szívesen látogatók, mert hátborzongató a szomszéd bácsi látványa. Miután kipakoltam a cuccaimat, gyors bemutatkoztam a srácoknak és utána meg is kezdődhetett az előkészület. Gyors átöltözés, majd megkaptam a kéktablettát, ami valamilyen vigyor gyógyszer. Segít elhessegetni a félelmet és nyugodtan mész be a műtétre. Utána jött a doki még egyszer ránézett a térdemre és megvizsgálta a többi ízületemet is, hogy mennyire tudom őket mozgatni egészségesen. A biztonság kedvéért megjelölte a térdem, hogy véletlenül se történjen kínos hiba. Erről jutott eszembe, hogy olvastam egy blogot hasonló műtétről ahol a páciens a kék tabletta hatására egy stand up comedy-n érezte magát:
"megkérdezem az altatóorvost, hogy ugye biztosan a bal lábamat műtik - erre ő elfehéredik, majd veszi a poént"
Ez után következett a műtős fiú, aki neki állt csupaszítani a térdem. Kozmetikai szalonba tuti nem alkalmaznák a srácot. Jobban jársz, ha előtte este lekapod magadnak rendesen a szőrt a térdedről és a derekadról (ott gerinckörnyékén, ahova jön az érzéstelenítő szuri). Ha ez megvolt megkért a műtős fiú, hogy vetkőzzek le és feküdjek fel a hordágyra. Elég fura volt ez a kérés úgy, hogy legalább 3 látogató volt a teremben. Én nem vagyok szégyellős, de hát azért csak megkérdeztem, hogy akkor most itt tényleg vetkőzzek le mindenki előtt teljesen meztelenre. A srác vette a lapot, és a látogatókat megkérte, hogy fáradjanak ki és mondta, hogy az alsó gatyát nem kötelező, de jó volna. Ezek után betoltak az előkészítőbe, útközben anyunak dobtam egy pacsit a folyosón, hatott a kéktabi. A műtőben kaptam még egy sapit, aztán neki láttak a dolgoknak. Kaptam egy folyamatos vérnyomásmérőt a jobb karomra egy csipeszt az ujjamra, ami a pulzust figyeli és egy infúziót is bekötöttek. Mikor ezzel megvoltam jöhetett az érzéstelenítés. Egy szuri előérzéstelenítésnek, ez ilyen aprócska alig érzed, majd előre kellett hajolnom és jött a helyi. Az elvileg ilyen elég komoly cucc, de azon kívül, hogy matatnak a hátamnál semmit nem éreztem belőle (valószínűleg ekkor borotválták le a derekamat is amit, 2 nappal később vettem észre). Mikor végeztek vele, folyamatosan kérdezték, hogy érzek-e zsibbadást melegedést, meg hogy mennyire tudom behajlítani a lábamat. Közben elkezdték a jobb lábamat beállítani megfelelő pozícióba egy kis nyűglődéssel kísérve. "Miért van ilyen hosszú lába?" - ez volt számomra a legemlékezetesebb. Még tudtam kicsit mozgatni a jobb lábamat, de azt mondták, hogy ez már így bőven jó most kapok egy oxigén maszkot, meg mellé egy kis bódítót, amitől elalszom. Hát ez így tök jól hangzott, csak inkább végig ébren voltam. Lehet, hogy túlságosan izgultam a műtét miatt és az ideg nem hagyott aludni vagy ennyi kevés a szervezetemnek. Szerencsére az aneszteziológus asszisztens végig fogta a kezem és beszélgetett velem. Beindult a szómenés, folyamatosan dumáltam és kérdéseket tettem fel. Így nem zavart annyira, hogy szinte minden műveletet éreztem és néhány egézen fájdalmasnak bizonyult. A sok fájdalom ellenére még sem kezdtem el ordítani és annyira nem is figyeltem erre a kellemetlenség, nem nagyon érdekelt. Ezt a viselkedést a sok narkotikum váltotta ki.
A kíváncsiak számára itt van egy grafikus illisztrációs videó a műtétről:
A Kés alatt rajongók számára pedig egy valós felvétellel kedveskedem az amerikai kontinensről:
Gyorsan megvolt a műtét, mire kitóltak a műtőből el is aludtam és már az ágyamban ébredtem. Az apróbb alvási probléma ellenére jól sikerült a műtét, a végén a doki is pozitívan nyilatkozott. Én nem kaptam semmilyen csövet a térdembe, csak be volt kötözve lábfejtől combig fáslival és rám volt adva a térdgép.
"megkérdezem az altatóorvost, hogy ugye biztosan a bal lábamat műtik - erre ő elfehéredik, majd veszi a poént"
Ez után következett a műtős fiú, aki neki állt csupaszítani a térdem. Kozmetikai szalonba tuti nem alkalmaznák a srácot. Jobban jársz, ha előtte este lekapod magadnak rendesen a szőrt a térdedről és a derekadról (ott gerinckörnyékén, ahova jön az érzéstelenítő szuri). Ha ez megvolt megkért a műtős fiú, hogy vetkőzzek le és feküdjek fel a hordágyra. Elég fura volt ez a kérés úgy, hogy legalább 3 látogató volt a teremben. Én nem vagyok szégyellős, de hát azért csak megkérdeztem, hogy akkor most itt tényleg vetkőzzek le mindenki előtt teljesen meztelenre. A srác vette a lapot, és a látogatókat megkérte, hogy fáradjanak ki és mondta, hogy az alsó gatyát nem kötelező, de jó volna. Ezek után betoltak az előkészítőbe, útközben anyunak dobtam egy pacsit a folyosón, hatott a kéktabi. A műtőben kaptam még egy sapit, aztán neki láttak a dolgoknak. Kaptam egy folyamatos vérnyomásmérőt a jobb karomra egy csipeszt az ujjamra, ami a pulzust figyeli és egy infúziót is bekötöttek. Mikor ezzel megvoltam jöhetett az érzéstelenítés. Egy szuri előérzéstelenítésnek, ez ilyen aprócska alig érzed, majd előre kellett hajolnom és jött a helyi. Az elvileg ilyen elég komoly cucc, de azon kívül, hogy matatnak a hátamnál semmit nem éreztem belőle (valószínűleg ekkor borotválták le a derekamat is amit, 2 nappal később vettem észre). Mikor végeztek vele, folyamatosan kérdezték, hogy érzek-e zsibbadást melegedést, meg hogy mennyire tudom behajlítani a lábamat. Közben elkezdték a jobb lábamat beállítani megfelelő pozícióba egy kis nyűglődéssel kísérve. "Miért van ilyen hosszú lába?" - ez volt számomra a legemlékezetesebb. Még tudtam kicsit mozgatni a jobb lábamat, de azt mondták, hogy ez már így bőven jó most kapok egy oxigén maszkot, meg mellé egy kis bódítót, amitől elalszom. Hát ez így tök jól hangzott, csak inkább végig ébren voltam. Lehet, hogy túlságosan izgultam a műtét miatt és az ideg nem hagyott aludni vagy ennyi kevés a szervezetemnek. Szerencsére az aneszteziológus asszisztens végig fogta a kezem és beszélgetett velem. Beindult a szómenés, folyamatosan dumáltam és kérdéseket tettem fel. Így nem zavart annyira, hogy szinte minden műveletet éreztem és néhány egézen fájdalmasnak bizonyult. A sok fájdalom ellenére még sem kezdtem el ordítani és annyira nem is figyeltem erre a kellemetlenség, nem nagyon érdekelt. Ezt a viselkedést a sok narkotikum váltotta ki.
A kíváncsiak számára itt van egy grafikus illisztrációs videó a műtétről:
Pont, pont, vesszőcske, készen áll az LCA pótlás...
A Kés alatt rajongók számára pedig egy valós felvétellel kedveskedem az amerikai kontinensről:
Gyorsan megvolt a műtét, mire kitóltak a műtőből el is aludtam és már az ágyamban ébredtem. Az apróbb alvási probléma ellenére jól sikerült a műtét, a végén a doki is pozitívan nyilatkozott. Én nem kaptam semmilyen csövet a térdembe, csak be volt kötözve lábfejtől combig fáslival és rám volt adva a térdgép.
