Nos, eljött az idő, hogy
meglátogassam a szigetországot. Petya biztosítja a kedvező szállás lehetőséget,
amit nem szabadott kihagyni. A fő cél az volt, hogy végre eljussak egy ManUtd
meccsre, Moyes ide vagy oda, bar azért az öreg Fergie kibírhatta volna még egy évig.
Szóval egyik este elhatároztuk
magunkat és kinéztünk egy meccset. MU-Hull, erre még volt elég sok jegy és néztem
hozza repülőjegyet is. Egyik vásárlás sem ment zökkenő mentesen, ugyanis
meccsre jegyet csak akkor tudsz venni, ha van official membership-ed az adott
szezonra. Szóval hiába az olcsó jegy a membership vásárlása kb. duplázza a
meccs költségeit. A másik parás dolog, h a membership csomagod kézbesítése a
royal mail-en keresztül történik. Ez addig szép es jó, amíg a magyar határon
belülre nem jut az a csomag. Onnantól kezdve szorongathatod éjszakánként a kis
párnádat, hogy ne ess bele a „upsz ezt elkevertük” faktorba. En nem
szorongattam eléggé, szóval nem érkezett meg, de szerencsére a jegyiroda eléggé
segítőkész volt, megtörtént a kivételkezelés. A repülő jegyekkel: ezt már
gondolom sokan tapasztaltátok, hogy ha találtok olcsó jegyet, akkor azt kb
egyből meg kell venni, mert gyorsan változik az ára. Én még vacilláltam 2 napot
rajta es egyből ugrott 15eFt-ot a jegy ára. Ennyi elég is az előtörténetről.
Az utazás: nem túl izgalmas
sztori, lényegében csak a biztonsági ellenőrzéstől paráztam egy kicsit, kb
annyira mint műtét előtt a katétertől. Vetkőzés után átmentem a kapun, pirosat
kaptam, akkor kezdtünk barátkozni az ellenörző sráccal. Úgy gondolta, hogy mielőtt
elkötelezné magát, azért csak feltérképezi a választását. Elkezdte a „simi-tapit”
és szerencsére ennyiben is maradtunk. Azt mar tényleg nem értettem h a nadrágomba
miért nézett bele, ott mar nem volt semmi neki való. A második érdekesség, hogy
én naiv, azt gondoltam kulturált tehetős emberek utaznak Angliába, de ez a
feltevésem is megdőlt, amikor a gate-hez értem. A sorban a tipikus csőcselék,
aki megy szerencsét próbálni nyugatra 80as átlag iq es persze tisztelet a kivételnek.
Letudva a repülést, még 1,5 órás buszút várt rám amire a National express járatát
választottam. Ez szolgáltatás, ami itt folyik. Az egész országon belül rengeteg
távolsági járatuk van korrekt áron. A buszról es a pályaudvarról csináltam pár
képet.
 |
| Elkülönülő várakozó tömbök |
 |
| Ebben bizony nem kihívás elaludni. |
Minden megállóban külön váró tartozik az egyes kapukhoz, és amikor megérkezik
a busz, akkor a sofőr egyesével ellenőrzi a jegyeket és az utas listát. Nem
lehet több utas, mint ahány hely van a buszon, és ha valaki 1-2 percet késne,
akkor még meg is várja. Maga a busz eléggé komfortos, bőr üléseket tartalmaz, és
kényelmesen el lehet férni. Aki ide utazik annak csak ajánlani tudom. A
bradfordi pályaudvaron mar vart ram Petya. Elindultunk a campus felé, és közben
megcsodáltam bradfordot éjszakai fényében pompázni. Itt 1 kép, amin még mi is
rajta vagyunk:
