5. Felszállásra felkészülni

Az utolsó vizsgálatra péntek reggel érkeztem reggel 8-ra. Éhgyomorral kellett jönni és egyből egy kis vér lecsapolással kezdtek. Nem nagy dolog, ez a vérvétel, így azért, hogy volt már bátrabban fogom rávenni magam, hogy véradó legyek. Eddig azért féltem egy kicsit tőle. Utána következett az EKG. Nagyon vicces szitu volt. Egy csapat óvodással mentem be és a nénike nagyon aranyos volt. Mindegyiküket becézte és bátorította, hogy ez "nem fog fájni, nem érzel semmit, kis levegő, most nagy levegő, ügyes vagy". Én maradtam utoljára, amikor is "Barnuskának" is fel kellett feküdnie az asztalra. "Barnuskának" sem fog fájni ez a vizsgálat. A vizsgálat végére annyira átszellemültem "Barnuskába", hogy a jutalom matricát is majdnem elkértem, amit régen a házi orvosomtól mindig kaptam, amikor megvizsgált. 

Ezt követte a mellkas röntgen, ami gyors volt és folytattam az aneszteziológusnál a konzultációt. Nem volt túl szimpatikus nő, az a csukott szemmel beszélős fajta. Annyira-nagyra tartja magát, hogy fizetned kell azért, hogy felvegye veled a szemkontaktust. Nagyságos doktor asszony elég szűkszavúan elmondta, hogy az érzéstelenítést ajánlja. Nem fog fájni az injekció, mert van előérzéstelenítés és ő amúgy is profi. Miután befejeződött a rövid, de cserébe koránt sem szórakoztató produkciója, végre jöhettek az én kérdéseim és aggodalmaim. Pár nappal a vizsgálat előtt Sándort, ex-szobatársamat kísértem el a repülőtérre és ő kezdte el ecsetelgetni a beöntés és a katéter kérdését. Hát Sanyikám megkérdeztem őket, a beöntésre mondták, hogy azt már lassan egy évtizede nem használják. A katéterre meg annyit mondott, hogy nagyon ritka, ha az ember a műtét után nem boldogul a kacsával.

A nap utolsó állomása az ügyeletes nővérnél volt, aki elkérte a vizsgálatok eredményét. A beszélgetés elején közölte, hogy tegeződjünk és, hogy erre biztosan figyeljek minden hibát 1 wiskey-vel lehet jóvátenni. Mikor ezt így hallottam köpni-nyelni nem tudtam. Elég nagy a kontraszt a "nagyságos doktorasszony" és a nővérke között. Elmondta a teendőket, amiből a lényegesek:

• műtét előtt este 6-kor eszel utoljára, éjfélkor iszol utoljára és éhgyomorral jössz
• hozod a mankót
• hozod a térdgépet, amit az alagsori gyógyászati boltban lehet megvenni (én szerencsére kaptam kölcsön Bálinttól, ez úton is köszönöm!)

A műtét előtti napok már azért nagy izgulással teltek. Olyan érzésem volt, mintha nagy utazásra mennék. Össze kell szedni mindent amire van szükségem, amit lehetett előre el kellett intézni. Ilyen volt a diplomaterv téma konkretizálása is például. Végül csak vártam, hogy teljen az idő és jöjjön aminek jönnie kell:

4. Síelés

Ez az a cím, amit a kedves olvasó nem biztos, hogy ért. Mit keres ilyen bejegyzés egy sérülés blog sztorijának a közepén? De majd kiderül minden kiderül. 

Miután kitaláltam, hogy már pedig én megműttetem a lábam és azt a Sportkórházban szándékozom tenni, ezt a dokival is meg kellett beszélni. Elmondtam neki, hogy szeretném és, hogy beszéljük át alaposan, hogy mire kell felkészülnöm.

A műtét:

• közepes nehézségű (40-50 perc)
• rutin műtétnek számít - 1 héten 10-nél több ilyen műtétet végeznek el az osztályon
• ajánlott a helyi érzéstelenítés, amelyhez nagyobb adag nyugtató járul, melynek köszönhetően könnyen elalszik az ember

A műtétet követően:

• 2-3 napig benn tartanak
• minden nap gyógytornász jön és megtanítja a gyakorlatokat
• műtét után 2 hétig tehermentesített fekvő pihenés
• műtét után 3-4 hétre lehet elhagyni a mankót
• 4 hét után kontrol és megkezdődik a tornatermi gyógytorna heti két alkalommal
• 5 hét után lehet autót vezetni
• 4-6 hónap után lehet újra aktívan sportolni

Egy időpontot kellett még a dokinak néznie és megkérdezte, hogy mikortól jó.

Nos, ekkor következett egy vicces jelenet. A nagy általánosságban igaz, hogy a beteg az nehéz eset. Én se vagyok egy egyszerű az biztos. Elkezdtem felvázolni a problémás szituációt a dokinak, hogy az a helyzet, hogy be van fizetve egy síelésem január 24-től. A diagnózis megállapítása után próbáltam elpasszolni vagy visszamondani, de nem sikerült. Ennyi pénzt azért nem szeretnék elbukni, szóval el fogok utazni. Majd megkérdeztem, hogy szerinte van-e értelme próbálkoznom, vagy az első kanyarban tönkreteszem a maradék ép részt is a térdemben. Meglepődött volt, de azért nem fogadta rosszul a kérdésemet. Elmondta, hogy mindenki más terhelést képes elviselni egy ilyen sérülés után, ő nem ajánlja a síelést. Egy esetleges újabb sérülés miatt megeshet, hogy a műtétet későbbre kell halasztani. Ha mindenképp kipróbálom, szerezzek be olyan térdrögzítőt, amelynek oldalt van fémes merevítése és vigyázzak nagyon.

Hát így is lett, beszereztem a merevítőt és 3 napot elég kellemesen sikerült síelni a 6 napból. A maradék három napon nem volt annyira alkalmas a pálya a síelésre, ezért csak élveztem a nyugalmat és a pihenést.

Konklúzió: Keresztszalag nélkül is lehet síelni, de azért nem vagy közben nyugodt és sokkal óvatosabban csinálod. Természetesen ez nekem azért is ment könnyebben, mert tudok mindkét lábammal egy lábon síelni és könnyedén tehermentesítettem a sérült lábam.

A síelés alatt azért volt néhány teendőm, el kellett intéznem az egyetemi hiányzásomat.

Nagyon megdöbbentem, hogy milyen segítőkész volt a szakiránylabor tárgyfelelőse. Tényleg csak arra volt szükségem, hogy időben jelezzem felé és utána folyamatosan kaptam az infókat, hogy így meg úgy fogjuk megoldani. 

Közben ki lett választva a műtét időpontja: 2014. február 13.

Műtét előtti utolsó vizsgálat időpontja: 7-én, pénteken volt.

3. "Nincs kéz, nincs csoki."

A vizsga után, amúgy a dokihoz bevittem a leletet és szépen leültünk a számítógép elé és megmutogatta, hogy igen fiam az ott a térded. És ott az úgy meg van dagadva, mert valószínűleg nem tartottad be a "Pihentesd sokat és jegeld!" tanácsaimat. Ezen felül ott van a hátsó keresztszalagod és ott meg már nincs ott az elülső keresztszalagod. Mivel kb. az előző napi kutatásomnak köszönhetően szinte biztos voltam benne, hogy ez a szitu, ezért nem vert le nagyon a víz. A dokinak van egy bejegyzése ezen a honlapon a sérülésről: 

http://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/izuleti_problemak/cikkek/az_elulso_keresztszalag_serulese_es_muteti_lehetosegei/20080904165838

A sérülést ez a link jól leírja, én úgyse tudnám jobban.

A lényeg, hogy választhattam:

1.       nincs műtét, nincsenek komoly sportok, lesz hamarabb öregkori porckopásom

2.       van műtét, van rizikó, van kockázat, van fájdalom, lehet sportolni a felépülés után

 Erről ez jutott eszembe:

 "Nincs kéz, nincs csoki."

Ő a fiataloknak csak a műtét opciót ajánlja. Nekem a hamstring inas pótlást ajánlotta (nagydarab culáknak, hoki és amerikai foci játékosoknak szokták a patella inasat elvileg). Átbeszéltük alaposan a részleteket, sokat jelentett, hogy úgy érkeztem oda, hogy már olvastam a cikket és voltak konkrét kérdéseim. Ez minden vizsgálatnál nagy előny, hogy ha nem vagy fogalmatlan. 

 A műtét lehetőségét és részleteit nem fixáltuk le, mert azért azt nem jó ott helyben rávágni, hogy AKAROM! (nem leánykérés ez)

 Ezen felül megkaptam, hogy el kell kezdenem tornáztatni a lábam, mert azt azért nem tudom teljesen kinyújtani és behajlítani, mert ellustult az ízületem a sok pihentetéstől. 1 hét múlva megnézi javult-e, ha nem akkor elküld gyógytornára.

 Hát javult nagyon sokat, már tudtam szaladni (főleg busz és villamos után) és biciklizni is sikerült már akkorra. Mielőtt megműtenek jó ha próbálod megedzeni a műtött testrészt, már amennyire tudod. A műtét után sokat kell pihentetned és az izom sorvadni fog nem mindegy mekkora a hozott anyag. A vizsgálaton a doki is mondta, hogy jól alakul, majd elkezdtünk a műtét részleteiről beszélni. A dilemmám a műtét helyszínének megválasztásával volt. A Szegedi Klinika és a Sportkórház jöhetett szóba. Mindegyiknél sok érvet összeszedtem. Végül a Sportkórházat választottam és szerintem elég jól döntöttem. 

2. Vizsgálatok

 Gyorsan javult az állapotom, 1 héttel később már mankó nélkül el tudtam menni a vizsgálatra (hiba volt). Felszállok a 212-esre a koli előtt, hogy most szépen békésen odautazok. Megörültem, volt szabad 4-es ülőhely és kényelmesen elterültem. Majd a Kosztolányinál egy kedves bájos teremtés úgy gondolta megtanítja, hogyan húzzam be lábam egy jó istenes belerúgással. Üvöltöttem rendesen.

No mercy.

A vizsgálat gyors volt alig kellett várakoznom, majd gyorsan elmentem még vérvételre is. A vérvétel az MRI vizsgálathoz előírás. Ugyanis, ha esetleg valamiért véletlenül mégis kapnál kontrasztanyagot, amit térd vizsgálatnál sosem adnak, akkor tudniuk kell, hogy működik-e a veséd. Cserébe másszál egy emeletet, mert lift nincs.

Ezek után szinte nem is történt semmi izgalmas sokat bicegtem, eltelt egy Karácsony, egy Szilveszter és jött az MRI vizsgálat. Azt nem írom le, hogy mi az az MRI vizsgálat, ha valakit érdekel ott a Google, az megmondja.

Hamarabb kell érkezni egy félórával, mert egy csomó papírmunka van és a vizsgálatodat nem késheted le, mert már ott van a sarkadban a következő beteg. A vizsgálathoz félmeztelenre kell vetkőzni, de hogy ne értsd az értelmét felülről. A hosszúnadrág marad, attól még jó lesz a felvétel. Na ez a levetkőzés csak arra jó, hogy a 10 perces vizsgálat alatt jól megfázz. Legyetek okosabbak mint én, kérjétek el a takarót! Amúgy baromi unalmas az egész és úgy sem tudod mozdulatlanul tartani a térded, de ne izgulj a felvételen a lényeg látszik, hogy nincs ott az aminek bizony ott kéne lenni.

2 nappal később lehet menni az eredményekért és akkor megkapod a diagnózist orvos nyelven (értsd: a szavak 90%át nem érted, mert latin). Ha leülsz a gép elé és keresgélsz a neten, akkor valami tipped lesz az egészről. Ez tökéletes lehetőség arra, hogy eltöltsd az időt és még a kedved is elmegy a tanulástól. De ez esetemben nem volt akkora baj, mert másnap úgyis olyan "korrekt" matek vizsgát állított össze Vettel, hogy annak mindegy is volt. Legalább nem voltak hiú ábrándjaim, hogy hátha...

1. Előzmények

Sokan tudjátok, hogy az egyetemi kötelezettségeim nem tudják lekötni az összes kapacitásomat és energiámat, ezért gyakornokként dolgozom egy automatizálási cégnél. Szeptembertől kezdve végre sikerült összeszervezni, hogy eljárjunk csapatépülés gyanánt focizni heti rendszerességgel. Minden szép és jó volt egészen december 9-ig. Aki ismer tudja, hogy általában alaposan bemelegítek, sokat nyújtok és elég lazák a szalagjaim, nem okoz nehézséget a spárga sem. Ezt főleg egykori néptánc tanárnőmnek köszönhetem, aki igyekezett minket bármilyen segédeszközzel (engedd szabadon a fantáziád) rábírni arra, hogy magasra tudjuk lendíteni a lábunkat és kellően gyorsan mozogjunk.

Ezen alkalommal is jól bemelegítettem és igazán jól ment a játék. Távolról botlottam és bement, sikerült minden passz. Sajnos volt egy kolléga az ellenfél csapatában (személyiségi jogok miatt nem nevezzük nevén), aki nem tudta megkülönböztetni az élethalál harcot a hétfő esti levezető gurigázástól. Egyedül próbálta megnyerni a meccseket, ezt a meccset is próbálta széthajtani meg igyekezett odarugdosni. Felhúzott, berágtam és jobban kezdtem hajtani. Majd közel egy óra játék után egy szerencsétlen mozdulat, letapadt a lábfejem, de a combomat vitte tovább a lendület. Hallottam két "reccsenést", egyből tudtam, hogy pápá szép karácsony.

Rohadt nagy fájdalmat éreztem, ami az idő múlásával elég gyorsan (szinte exponenciálisan) csökken. Pár perc és már tudtam mozgatni is, csak olyan fura volt, lüktetett. Pihentettem, hazajutáshoz kisebb segítség kellett csak. Utána leápoltam (tusolás, kenőcs, kálcium és magnézium peszgőtabletta), meg volt duzzadva, de nem volt vészes tudtam sétálni is a szobában.

Este viszont alig aludtam valamit. Izzadtam, forgolódtam és nagyon fájt feszült az egész ízület. Reggelre megdagadt (szeretem a friss kalácsot reggelire, de nem ilyen formában), alig bírtam ráállni. Sajnos nem volt sok választásom a reggeli mérést nem hagyhattam ki, így hát szépen elmankóztam az I épületbe. Mérés után már tudtam, hogy ez nem játék orvoshoz kell fordulni.

Ha Budapesten szerzel sérülést, akkor MENJ A SPORTKÓRHÁZBA!!!

Ott nincs sürgősségi ellátás, de napközben 1-2 napig friss sérültként kezelnek és ellátnak.

A sportkórházban mindenki profi, százával, ezrével áramolnak a hasonló nyomorékok, mint amilyen én is voltam (vagyok). Én is így tettem, a kórház honlapján megnéztük merre található és Levi kollégámmal be is mentünk egyből. Kartonozó (beteg felvétel, TAJ kártya, Lakcím kártya), majd 1,5 óra várakozás és egy rövid vizsgálat. Nagyon szimpatikus doktor vizsgált meg. Udvarias volt, bemutatkozott megkért üljek fel az asztalra és megvizsgál. Kikérdezte az esetet és szépen le is jegyzetelte számítógépen a lényeget. Utána röntgen és egy újabb vizsgálat.

Végeredmény: A csont a helyén van, hátulsó szalag nem sérült oldalsó és vagy elülső szalag és vagy meniszkusz sérülés a legvalószínűbb. Ennél többet így nem tud mondani, néz nekem MRI vizsgálati időpontot. Nagyon nagy szerencsémre 1 hónapon belülre kaptam időpontot. Az esetek többségében 2-4 hónap is lehet a sérülés és az időpont között, ilyenkor a többség inkább elmegy magán vizsgálatra, ami hamarabb van, cserébe 20-30eFT-ba kerül.

Érdekesség a beutaló szövegében már ott volt, hogy feltételezett az LCA szakadás.

Egy héttel későbbre kaptam időpontot újabb vizsgálatra, addig pedig annyit mondott, hogy pihentessem, polcoljam fel, jegeljem, kenegessem hűsítőkrémmel.

Tehát friss sérülés esetén:

Ügyeleti időpontban menjetek a sportkórházba: hétköznap 7:30-16:30

5-ös épület kartonozó (TAJ, személyi és lakcímkártya legyen) és onnan mindent elmondanak.

A kórház honlapján részletesebben le van írva minden: 

http://www.osei.hu/szakrendeleseink/121-szakrendeleseink.html