Sokan tudjátok, hogy az egyetemi
kötelezettségeim nem tudják lekötni az összes kapacitásomat és energiámat,
ezért gyakornokként dolgozom egy automatizálási cégnél. Szeptembertől kezdve
végre sikerült összeszervezni, hogy eljárjunk csapatépülés gyanánt focizni heti
rendszerességgel. Minden szép és jó volt egészen december 9-ig. Aki ismer
tudja, hogy általában alaposan bemelegítek, sokat nyújtok és elég lazák a
szalagjaim, nem okoz nehézséget a spárga sem. Ezt főleg egykori néptánc tanárnőmnek
köszönhetem, aki igyekezett minket bármilyen segédeszközzel (engedd szabadon a
fantáziád) rábírni arra, hogy magasra tudjuk lendíteni a lábunkat és kellően
gyorsan mozogjunk.
Ezen alkalommal is jól bemelegítettem és igazán
jól ment a játék. Távolról botlottam és bement, sikerült minden passz. Sajnos
volt egy kolléga az ellenfél csapatában (személyiségi jogok miatt nem nevezzük
nevén), aki nem tudta megkülönböztetni az élethalál harcot a hétfő esti
levezető gurigázástól. Egyedül próbálta megnyerni a meccseket, ezt a meccset is
próbálta széthajtani meg igyekezett odarugdosni. Felhúzott, berágtam és jobban
kezdtem hajtani. Majd közel egy óra játék után egy szerencsétlen mozdulat,
letapadt a lábfejem, de a combomat vitte tovább a lendület. Hallottam két
"reccsenést", egyből tudtam, hogy pápá szép karácsony.
Rohadt nagy fájdalmat éreztem, ami az idő
múlásával elég gyorsan (szinte exponenciálisan) csökken. Pár perc és már tudtam
mozgatni is, csak olyan fura volt, lüktetett. Pihentettem, hazajutáshoz kisebb
segítség kellett csak. Utána leápoltam (tusolás, kenőcs, kálcium és magnézium
peszgőtabletta), meg volt duzzadva, de nem volt vészes tudtam sétálni is a
szobában.
Este viszont alig aludtam valamit.
Izzadtam, forgolódtam és nagyon fájt feszült az egész ízület. Reggelre
megdagadt (szeretem a friss kalácsot reggelire, de nem ilyen formában), alig
bírtam ráállni. Sajnos nem volt sok választásom a reggeli mérést nem hagyhattam
ki, így hát szépen elmankóztam az I épületbe. Mérés után már tudtam, hogy ez
nem játék orvoshoz kell fordulni.
Ha Budapesten szerzel sérülést, akkor MENJ
A SPORTKÓRHÁZBA!!!
Ott nincs sürgősségi ellátás, de napközben
1-2 napig friss sérültként kezelnek és ellátnak.
A sportkórházban mindenki profi, százával,
ezrével áramolnak a hasonló nyomorékok, mint amilyen én is voltam (vagyok). Én
is így tettem, a kórház honlapján megnéztük merre található és Levi kollégámmal
be is mentünk egyből. Kartonozó (beteg felvétel, TAJ kártya, Lakcím kártya),
majd 1,5 óra várakozás és egy rövid vizsgálat. Nagyon szimpatikus doktor
vizsgált meg. Udvarias volt, bemutatkozott megkért üljek fel az asztalra és
megvizsgál. Kikérdezte az esetet és szépen le is jegyzetelte számítógépen a
lényeget. Utána röntgen és egy újabb vizsgálat.
Végeredmény: A csont a helyén van, hátulsó szalag nem
sérült oldalsó és vagy elülső szalag és vagy meniszkusz sérülés a legvalószínűbb.
Ennél többet így nem tud mondani, néz nekem MRI vizsgálati időpontot. Nagyon
nagy szerencsémre 1 hónapon belülre kaptam időpontot. Az esetek többségében 2-4
hónap is lehet a sérülés és az időpont között, ilyenkor a többség inkább elmegy
magán vizsgálatra, ami hamarabb van, cserébe 20-30eFT-ba kerül.
Érdekesség a beutaló szövegében már ott
volt, hogy feltételezett az LCA szakadás.
Egy héttel későbbre kaptam időpontot újabb
vizsgálatra, addig pedig annyit mondott, hogy pihentessem, polcoljam fel, jegeljem,
kenegessem hűsítőkrémmel.
Tehát friss sérülés esetén:
Ügyeleti időpontban menjetek a
sportkórházba: hétköznap 7:30-16:30
5-ös épület kartonozó (TAJ, személyi és
lakcímkártya legyen) és onnan mindent elmondanak.
A kórház honlapján részletesebben le van
írva minden:
No comments:
Post a Comment