Előzmények és az utazás

Nos, eljött az idő, hogy meglátogassam a szigetországot. Petya biztosítja a kedvező szállás lehetőséget, amit nem szabadott kihagyni. A fő cél az volt, hogy végre eljussak egy ManUtd meccsre, Moyes ide vagy oda, bar azért az öreg Fergie kibírhatta volna még egy évig.

Szóval egyik este elhatároztuk magunkat és kinéztünk egy meccset. MU-Hull, erre még volt elég sok jegy és néztem hozza repülőjegyet is. Egyik vásárlás sem ment zökkenő mentesen, ugyanis meccsre jegyet csak akkor tudsz venni, ha van official membership-ed az adott szezonra. Szóval hiába az olcsó jegy a membership vásárlása kb. duplázza a meccs költségeit. A másik parás dolog, h a membership csomagod kézbesítése a royal mail-en keresztül történik. Ez addig szép es jó, amíg a magyar határon belülre nem jut az a csomag. Onnantól kezdve szorongathatod éjszakánként a kis párnádat, hogy ne ess bele a „upsz ezt elkevertük” faktorba. En nem szorongattam eléggé, szóval nem érkezett meg, de szerencsére a jegyiroda eléggé segítőkész volt, megtörtént a kivételkezelés. A repülő jegyekkel: ezt már gondolom sokan tapasztaltátok, hogy ha találtok olcsó jegyet, akkor azt kb egyből meg kell venni, mert gyorsan változik az ára. Én még vacilláltam 2 napot rajta es egyből ugrott 15eFt-ot a jegy ára. Ennyi elég is az előtörténetről.

Az utazás: nem túl izgalmas sztori, lényegében csak a biztonsági ellenőrzéstől paráztam egy kicsit, kb annyira mint műtét előtt a katétertől. Vetkőzés után átmentem a kapun, pirosat kaptam, akkor kezdtünk barátkozni az ellenörző sráccal. Úgy gondolta, hogy mielőtt elkötelezné magát, azért csak feltérképezi a választását. Elkezdte a „simi-tapit” és szerencsére ennyiben is maradtunk. Azt mar tényleg nem értettem h a nadrágomba miért nézett bele, ott mar nem volt semmi neki való. A második érdekesség, hogy én naiv, azt gondoltam kulturált tehetős emberek utaznak Angliába, de ez a feltevésem is megdőlt, amikor a gate-hez értem. A sorban a tipikus csőcselék, aki megy szerencsét próbálni nyugatra 80as átlag iq es persze tisztelet a kivételnek. Letudva a repülést, még 1,5 órás buszút várt rám amire a National express járatát választottam. Ez szolgáltatás, ami itt folyik. Az egész országon belül rengeteg távolsági járatuk van korrekt áron. A buszról es a pályaudvarról csináltam pár képet.

Elkülönülő várakozó tömbök

Ebben bizony nem kihívás elaludni.

Minden megállóban külön váró tartozik az egyes kapukhoz, és amikor megérkezik a busz, akkor a sofőr egyesével ellenőrzi a jegyeket és az utas listát. Nem lehet több utas, mint ahány hely van a buszon, és ha valaki 1-2 percet késne, akkor még meg is várja. Maga a busz eléggé komfortos, bőr üléseket tartalmaz, és kényelmesen el lehet férni. Aki ide utazik annak csak ajánlani tudom. A bradfordi pályaudvaron mar vart ram Petya. Elindultunk a campus felé, és közben megcsodáltam bradfordot éjszakai fényében pompázni. Itt 1 kép, amin még mi is rajta vagyunk:

6. Pont, pont vesszőcske

Végre eljött a műtét napja. Reggel 7-re kellett érkezni éhgyomorral a kórházba, ahova már Anya is elkísért. A Sportkórházba elég bonyolult a bejutás, ezért egyszerűbbnek tartottam, ha még én tudom megmutatni az utat és nem kell félig kómás állapotban telefonon keresztül navigálni. Mikor beértem szinte azonnal megmutatták a szobámat, ahol már egy elég nagy csapat várt (csak az én ágyam volt szabad). Mindenkinek ugyanez volt a sérülése, kivéve egy srácot, akinek a hátsó keresztszalaga volt sérült. Kicsit féltem attól, hogy lesz a majd a kórteremben valami összecsavarozott fejű "Frankenstein", de szerencsémre itt nincs is ilyen betegellátás. Az azért elég kellemetlen, ha más látványától nem tudsz jót aludni vagy azért nem jönnek szívesen látogatók, mert hátborzongató a szomszéd bácsi látványa. Miután kipakoltam a cuccaimat, gyors bemutatkoztam a srácoknak és utána meg is kezdődhetett az előkészület. Gyors átöltözés, majd megkaptam a kéktablettát, ami valamilyen vigyor gyógyszer. Segít elhessegetni a félelmet és nyugodtan mész be a műtétre. Utána jött a doki még egyszer ránézett a térdemre és megvizsgálta a többi ízületemet is, hogy mennyire tudom őket mozgatni egészségesen. A biztonság kedvéért megjelölte a térdem, hogy véletlenül se történjen kínos hiba. Erről jutott eszembe, hogy olvastam egy blogot hasonló műtétről ahol a páciens a kék tabletta hatására egy stand up comedy-n érezte magát:
"megkérdezem az altatóorvost, hogy ugye biztosan a bal lábamat műtik - erre ő elfehéredik, majd veszi a poént"
Ez után következett a műtős fiú, aki neki állt csupaszítani a térdem. Kozmetikai szalonba tuti nem alkalmaznák a srácot. Jobban jársz, ha előtte este lekapod magadnak rendesen a szőrt a térdedről és a derekadról (ott gerinckörnyékén, ahova jön az érzéstelenítő szuri). Ha ez megvolt megkért a műtős fiú, hogy vetkőzzek le és feküdjek fel a hordágyra. Elég fura volt ez a kérés úgy, hogy legalább 3 látogató volt a teremben. Én nem vagyok szégyellős, de hát azért csak megkérdeztem, hogy akkor most itt tényleg vetkőzzek le mindenki előtt teljesen meztelenre. A srác vette a lapot, és a látogatókat megkérte, hogy fáradjanak ki és mondta, hogy az alsó gatyát nem kötelező, de jó volna. Ezek után betoltak az előkészítőbe, útközben anyunak dobtam egy pacsit a folyosón, hatott a kéktabi. A műtőben kaptam még egy sapit, aztán neki láttak a dolgoknak. Kaptam egy folyamatos vérnyomásmérőt a jobb karomra egy csipeszt az ujjamra, ami a pulzust figyeli és egy infúziót is bekötöttek. Mikor ezzel megvoltam jöhetett az érzéstelenítés. Egy szuri előérzéstelenítésnek, ez ilyen aprócska alig érzed, majd előre kellett hajolnom és jött a helyi. Az elvileg ilyen elég komoly cucc, de azon kívül, hogy matatnak a hátamnál semmit nem éreztem belőle (valószínűleg ekkor borotválták le a derekamat is amit, 2 nappal később vettem észre). Mikor végeztek vele, folyamatosan kérdezték, hogy érzek-e zsibbadást melegedést, meg hogy mennyire tudom behajlítani a lábamat. Közben elkezdték a jobb lábamat beállítani megfelelő pozícióba egy kis nyűglődéssel kísérve. "Miért van ilyen hosszú lába?" - ez volt számomra a legemlékezetesebb. Még tudtam kicsit mozgatni a jobb lábamat, de azt mondták, hogy ez már így bőven jó most kapok egy oxigén maszkot, meg mellé egy kis bódítót, amitől elalszom. Hát ez így tök jól hangzott, csak inkább végig ébren voltam. Lehet, hogy túlságosan izgultam a műtét miatt és az ideg nem hagyott aludni vagy ennyi kevés a szervezetemnek. Szerencsére az aneszteziológus asszisztens végig fogta a kezem és beszélgetett velem. Beindult a szómenés, folyamatosan dumáltam és kérdéseket tettem fel. Így nem zavart annyira, hogy szinte minden műveletet éreztem és néhány egézen fájdalmasnak bizonyult. A sok fájdalom ellenére még sem kezdtem el ordítani és annyira nem is figyeltem erre a kellemetlenség, nem nagyon érdekelt.  Ezt a viselkedést a sok narkotikum váltotta ki.
A kíváncsiak számára itt van egy grafikus illisztrációs videó a műtétről:

Pont, pont, vesszőcske, készen áll az LCA pótlás...

A Kés alatt rajongók számára pedig egy valós felvétellel kedveskedem az amerikai kontinensről:

Gyorsan megvolt a műtét, mire kitóltak a műtőből el is aludtam és már az ágyamban ébredtem. Az apróbb alvási probléma ellenére jól sikerült a műtét, a végén a doki is pozitívan nyilatkozott. Én nem kaptam semmilyen csövet a térdembe, csak be volt kötözve lábfejtől combig fáslival és rám volt adva a térdgép.

5. Felszállásra felkészülni

Az utolsó vizsgálatra péntek reggel érkeztem reggel 8-ra. Éhgyomorral kellett jönni és egyből egy kis vér lecsapolással kezdtek. Nem nagy dolog, ez a vérvétel, így azért, hogy volt már bátrabban fogom rávenni magam, hogy véradó legyek. Eddig azért féltem egy kicsit tőle. Utána következett az EKG. Nagyon vicces szitu volt. Egy csapat óvodással mentem be és a nénike nagyon aranyos volt. Mindegyiküket becézte és bátorította, hogy ez "nem fog fájni, nem érzel semmit, kis levegő, most nagy levegő, ügyes vagy". Én maradtam utoljára, amikor is "Barnuskának" is fel kellett feküdnie az asztalra. "Barnuskának" sem fog fájni ez a vizsgálat. A vizsgálat végére annyira átszellemültem "Barnuskába", hogy a jutalom matricát is majdnem elkértem, amit régen a házi orvosomtól mindig kaptam, amikor megvizsgált. 

Ezt követte a mellkas röntgen, ami gyors volt és folytattam az aneszteziológusnál a konzultációt. Nem volt túl szimpatikus nő, az a csukott szemmel beszélős fajta. Annyira-nagyra tartja magát, hogy fizetned kell azért, hogy felvegye veled a szemkontaktust. Nagyságos doktor asszony elég szűkszavúan elmondta, hogy az érzéstelenítést ajánlja. Nem fog fájni az injekció, mert van előérzéstelenítés és ő amúgy is profi. Miután befejeződött a rövid, de cserébe koránt sem szórakoztató produkciója, végre jöhettek az én kérdéseim és aggodalmaim. Pár nappal a vizsgálat előtt Sándort, ex-szobatársamat kísértem el a repülőtérre és ő kezdte el ecsetelgetni a beöntés és a katéter kérdését. Hát Sanyikám megkérdeztem őket, a beöntésre mondták, hogy azt már lassan egy évtizede nem használják. A katéterre meg annyit mondott, hogy nagyon ritka, ha az ember a műtét után nem boldogul a kacsával.

A nap utolsó állomása az ügyeletes nővérnél volt, aki elkérte a vizsgálatok eredményét. A beszélgetés elején közölte, hogy tegeződjünk és, hogy erre biztosan figyeljek minden hibát 1 wiskey-vel lehet jóvátenni. Mikor ezt így hallottam köpni-nyelni nem tudtam. Elég nagy a kontraszt a "nagyságos doktorasszony" és a nővérke között. Elmondta a teendőket, amiből a lényegesek:

• műtét előtt este 6-kor eszel utoljára, éjfélkor iszol utoljára és éhgyomorral jössz
• hozod a mankót
• hozod a térdgépet, amit az alagsori gyógyászati boltban lehet megvenni (én szerencsére kaptam kölcsön Bálinttól, ez úton is köszönöm!)

A műtét előtti napok már azért nagy izgulással teltek. Olyan érzésem volt, mintha nagy utazásra mennék. Össze kell szedni mindent amire van szükségem, amit lehetett előre el kellett intézni. Ilyen volt a diplomaterv téma konkretizálása is például. Végül csak vártam, hogy teljen az idő és jöjjön aminek jönnie kell:

4. Síelés

Ez az a cím, amit a kedves olvasó nem biztos, hogy ért. Mit keres ilyen bejegyzés egy sérülés blog sztorijának a közepén? De majd kiderül minden kiderül. 

Miután kitaláltam, hogy már pedig én megműttetem a lábam és azt a Sportkórházban szándékozom tenni, ezt a dokival is meg kellett beszélni. Elmondtam neki, hogy szeretném és, hogy beszéljük át alaposan, hogy mire kell felkészülnöm.

A műtét:

• közepes nehézségű (40-50 perc)
• rutin műtétnek számít - 1 héten 10-nél több ilyen műtétet végeznek el az osztályon
• ajánlott a helyi érzéstelenítés, amelyhez nagyobb adag nyugtató járul, melynek köszönhetően könnyen elalszik az ember

A műtétet követően:

• 2-3 napig benn tartanak
• minden nap gyógytornász jön és megtanítja a gyakorlatokat
• műtét után 2 hétig tehermentesített fekvő pihenés
• műtét után 3-4 hétre lehet elhagyni a mankót
• 4 hét után kontrol és megkezdődik a tornatermi gyógytorna heti két alkalommal
• 5 hét után lehet autót vezetni
• 4-6 hónap után lehet újra aktívan sportolni

Egy időpontot kellett még a dokinak néznie és megkérdezte, hogy mikortól jó.

Nos, ekkor következett egy vicces jelenet. A nagy általánosságban igaz, hogy a beteg az nehéz eset. Én se vagyok egy egyszerű az biztos. Elkezdtem felvázolni a problémás szituációt a dokinak, hogy az a helyzet, hogy be van fizetve egy síelésem január 24-től. A diagnózis megállapítása után próbáltam elpasszolni vagy visszamondani, de nem sikerült. Ennyi pénzt azért nem szeretnék elbukni, szóval el fogok utazni. Majd megkérdeztem, hogy szerinte van-e értelme próbálkoznom, vagy az első kanyarban tönkreteszem a maradék ép részt is a térdemben. Meglepődött volt, de azért nem fogadta rosszul a kérdésemet. Elmondta, hogy mindenki más terhelést képes elviselni egy ilyen sérülés után, ő nem ajánlja a síelést. Egy esetleges újabb sérülés miatt megeshet, hogy a műtétet későbbre kell halasztani. Ha mindenképp kipróbálom, szerezzek be olyan térdrögzítőt, amelynek oldalt van fémes merevítése és vigyázzak nagyon.

Hát így is lett, beszereztem a merevítőt és 3 napot elég kellemesen sikerült síelni a 6 napból. A maradék három napon nem volt annyira alkalmas a pálya a síelésre, ezért csak élveztem a nyugalmat és a pihenést.

Konklúzió: Keresztszalag nélkül is lehet síelni, de azért nem vagy közben nyugodt és sokkal óvatosabban csinálod. Természetesen ez nekem azért is ment könnyebben, mert tudok mindkét lábammal egy lábon síelni és könnyedén tehermentesítettem a sérült lábam.

A síelés alatt azért volt néhány teendőm, el kellett intéznem az egyetemi hiányzásomat.

Nagyon megdöbbentem, hogy milyen segítőkész volt a szakiránylabor tárgyfelelőse. Tényleg csak arra volt szükségem, hogy időben jelezzem felé és utána folyamatosan kaptam az infókat, hogy így meg úgy fogjuk megoldani. 

Közben ki lett választva a műtét időpontja: 2014. február 13.

Műtét előtti utolsó vizsgálat időpontja: 7-én, pénteken volt.

3. "Nincs kéz, nincs csoki."

A vizsga után, amúgy a dokihoz bevittem a leletet és szépen leültünk a számítógép elé és megmutogatta, hogy igen fiam az ott a térded. És ott az úgy meg van dagadva, mert valószínűleg nem tartottad be a "Pihentesd sokat és jegeld!" tanácsaimat. Ezen felül ott van a hátsó keresztszalagod és ott meg már nincs ott az elülső keresztszalagod. Mivel kb. az előző napi kutatásomnak köszönhetően szinte biztos voltam benne, hogy ez a szitu, ezért nem vert le nagyon a víz. A dokinak van egy bejegyzése ezen a honlapon a sérülésről: 

http://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/izuleti_problemak/cikkek/az_elulso_keresztszalag_serulese_es_muteti_lehetosegei/20080904165838

A sérülést ez a link jól leírja, én úgyse tudnám jobban.

A lényeg, hogy választhattam:

1.       nincs műtét, nincsenek komoly sportok, lesz hamarabb öregkori porckopásom

2.       van műtét, van rizikó, van kockázat, van fájdalom, lehet sportolni a felépülés után

 Erről ez jutott eszembe:

 "Nincs kéz, nincs csoki."

Ő a fiataloknak csak a műtét opciót ajánlja. Nekem a hamstring inas pótlást ajánlotta (nagydarab culáknak, hoki és amerikai foci játékosoknak szokták a patella inasat elvileg). Átbeszéltük alaposan a részleteket, sokat jelentett, hogy úgy érkeztem oda, hogy már olvastam a cikket és voltak konkrét kérdéseim. Ez minden vizsgálatnál nagy előny, hogy ha nem vagy fogalmatlan. 

 A műtét lehetőségét és részleteit nem fixáltuk le, mert azért azt nem jó ott helyben rávágni, hogy AKAROM! (nem leánykérés ez)

 Ezen felül megkaptam, hogy el kell kezdenem tornáztatni a lábam, mert azt azért nem tudom teljesen kinyújtani és behajlítani, mert ellustult az ízületem a sok pihentetéstől. 1 hét múlva megnézi javult-e, ha nem akkor elküld gyógytornára.

 Hát javult nagyon sokat, már tudtam szaladni (főleg busz és villamos után) és biciklizni is sikerült már akkorra. Mielőtt megműtenek jó ha próbálod megedzeni a műtött testrészt, már amennyire tudod. A műtét után sokat kell pihentetned és az izom sorvadni fog nem mindegy mekkora a hozott anyag. A vizsgálaton a doki is mondta, hogy jól alakul, majd elkezdtünk a műtét részleteiről beszélni. A dilemmám a műtét helyszínének megválasztásával volt. A Szegedi Klinika és a Sportkórház jöhetett szóba. Mindegyiknél sok érvet összeszedtem. Végül a Sportkórházat választottam és szerintem elég jól döntöttem. 

2. Vizsgálatok

 Gyorsan javult az állapotom, 1 héttel később már mankó nélkül el tudtam menni a vizsgálatra (hiba volt). Felszállok a 212-esre a koli előtt, hogy most szépen békésen odautazok. Megörültem, volt szabad 4-es ülőhely és kényelmesen elterültem. Majd a Kosztolányinál egy kedves bájos teremtés úgy gondolta megtanítja, hogyan húzzam be lábam egy jó istenes belerúgással. Üvöltöttem rendesen.

No mercy.

A vizsgálat gyors volt alig kellett várakoznom, majd gyorsan elmentem még vérvételre is. A vérvétel az MRI vizsgálathoz előírás. Ugyanis, ha esetleg valamiért véletlenül mégis kapnál kontrasztanyagot, amit térd vizsgálatnál sosem adnak, akkor tudniuk kell, hogy működik-e a veséd. Cserébe másszál egy emeletet, mert lift nincs.

Ezek után szinte nem is történt semmi izgalmas sokat bicegtem, eltelt egy Karácsony, egy Szilveszter és jött az MRI vizsgálat. Azt nem írom le, hogy mi az az MRI vizsgálat, ha valakit érdekel ott a Google, az megmondja.

Hamarabb kell érkezni egy félórával, mert egy csomó papírmunka van és a vizsgálatodat nem késheted le, mert már ott van a sarkadban a következő beteg. A vizsgálathoz félmeztelenre kell vetkőzni, de hogy ne értsd az értelmét felülről. A hosszúnadrág marad, attól még jó lesz a felvétel. Na ez a levetkőzés csak arra jó, hogy a 10 perces vizsgálat alatt jól megfázz. Legyetek okosabbak mint én, kérjétek el a takarót! Amúgy baromi unalmas az egész és úgy sem tudod mozdulatlanul tartani a térded, de ne izgulj a felvételen a lényeg látszik, hogy nincs ott az aminek bizony ott kéne lenni.

2 nappal később lehet menni az eredményekért és akkor megkapod a diagnózist orvos nyelven (értsd: a szavak 90%át nem érted, mert latin). Ha leülsz a gép elé és keresgélsz a neten, akkor valami tipped lesz az egészről. Ez tökéletes lehetőség arra, hogy eltöltsd az időt és még a kedved is elmegy a tanulástól. De ez esetemben nem volt akkora baj, mert másnap úgyis olyan "korrekt" matek vizsgát állított össze Vettel, hogy annak mindegy is volt. Legalább nem voltak hiú ábrándjaim, hogy hátha...

1. Előzmények

Sokan tudjátok, hogy az egyetemi kötelezettségeim nem tudják lekötni az összes kapacitásomat és energiámat, ezért gyakornokként dolgozom egy automatizálási cégnél. Szeptembertől kezdve végre sikerült összeszervezni, hogy eljárjunk csapatépülés gyanánt focizni heti rendszerességgel. Minden szép és jó volt egészen december 9-ig. Aki ismer tudja, hogy általában alaposan bemelegítek, sokat nyújtok és elég lazák a szalagjaim, nem okoz nehézséget a spárga sem. Ezt főleg egykori néptánc tanárnőmnek köszönhetem, aki igyekezett minket bármilyen segédeszközzel (engedd szabadon a fantáziád) rábírni arra, hogy magasra tudjuk lendíteni a lábunkat és kellően gyorsan mozogjunk.

Ezen alkalommal is jól bemelegítettem és igazán jól ment a játék. Távolról botlottam és bement, sikerült minden passz. Sajnos volt egy kolléga az ellenfél csapatában (személyiségi jogok miatt nem nevezzük nevén), aki nem tudta megkülönböztetni az élethalál harcot a hétfő esti levezető gurigázástól. Egyedül próbálta megnyerni a meccseket, ezt a meccset is próbálta széthajtani meg igyekezett odarugdosni. Felhúzott, berágtam és jobban kezdtem hajtani. Majd közel egy óra játék után egy szerencsétlen mozdulat, letapadt a lábfejem, de a combomat vitte tovább a lendület. Hallottam két "reccsenést", egyből tudtam, hogy pápá szép karácsony.

Rohadt nagy fájdalmat éreztem, ami az idő múlásával elég gyorsan (szinte exponenciálisan) csökken. Pár perc és már tudtam mozgatni is, csak olyan fura volt, lüktetett. Pihentettem, hazajutáshoz kisebb segítség kellett csak. Utána leápoltam (tusolás, kenőcs, kálcium és magnézium peszgőtabletta), meg volt duzzadva, de nem volt vészes tudtam sétálni is a szobában.

Este viszont alig aludtam valamit. Izzadtam, forgolódtam és nagyon fájt feszült az egész ízület. Reggelre megdagadt (szeretem a friss kalácsot reggelire, de nem ilyen formában), alig bírtam ráállni. Sajnos nem volt sok választásom a reggeli mérést nem hagyhattam ki, így hát szépen elmankóztam az I épületbe. Mérés után már tudtam, hogy ez nem játék orvoshoz kell fordulni.

Ha Budapesten szerzel sérülést, akkor MENJ A SPORTKÓRHÁZBA!!!

Ott nincs sürgősségi ellátás, de napközben 1-2 napig friss sérültként kezelnek és ellátnak.

A sportkórházban mindenki profi, százával, ezrével áramolnak a hasonló nyomorékok, mint amilyen én is voltam (vagyok). Én is így tettem, a kórház honlapján megnéztük merre található és Levi kollégámmal be is mentünk egyből. Kartonozó (beteg felvétel, TAJ kártya, Lakcím kártya), majd 1,5 óra várakozás és egy rövid vizsgálat. Nagyon szimpatikus doktor vizsgált meg. Udvarias volt, bemutatkozott megkért üljek fel az asztalra és megvizsgál. Kikérdezte az esetet és szépen le is jegyzetelte számítógépen a lényeget. Utána röntgen és egy újabb vizsgálat.

Végeredmény: A csont a helyén van, hátulsó szalag nem sérült oldalsó és vagy elülső szalag és vagy meniszkusz sérülés a legvalószínűbb. Ennél többet így nem tud mondani, néz nekem MRI vizsgálati időpontot. Nagyon nagy szerencsémre 1 hónapon belülre kaptam időpontot. Az esetek többségében 2-4 hónap is lehet a sérülés és az időpont között, ilyenkor a többség inkább elmegy magán vizsgálatra, ami hamarabb van, cserébe 20-30eFT-ba kerül.

Érdekesség a beutaló szövegében már ott volt, hogy feltételezett az LCA szakadás.

Egy héttel későbbre kaptam időpontot újabb vizsgálatra, addig pedig annyit mondott, hogy pihentessem, polcoljam fel, jegeljem, kenegessem hűsítőkrémmel.

Tehát friss sérülés esetén:

Ügyeleti időpontban menjetek a sportkórházba: hétköznap 7:30-16:30

5-ös épület kartonozó (TAJ, személyi és lakcímkártya legyen) és onnan mindent elmondanak.

A kórház honlapján részletesebben le van írva minden: 

http://www.osei.hu/szakrendeleseink/121-szakrendeleseink.html